Malborki vár
2023. július 14.
Marienburg 2004 Panorama - Malborki vár – Wikipédia (wikipedia.org
Malbork vára a világ legnagyobb téglából épült vára, 2000 óta a UNESCO világörökség része. A Német Lovagrend az 1280-as években kezdett várat építeni a Nogat folyó mentén, amelyet Marienburgnak, vagyis Mária várának neveztek. Először egy négyzet alaprajzú kolostort építettek kápolnával, dormitóriummal, refektóriummal és egy zárt udvarral.
1309-ben Marienburg lett a lovagrend székhelye, így a vár a balti partvidék egyik leghatalmasabb államának a központjává vált. Ekkor a kolostort egy árkokkal és falakkal körülvett erődítménnyé alakították, amelyet fellegvárnak neveztek. A templomot megnagyobbították, felépült a Szent Anna-kápolna (a nagymesterek temetkezési helye). A középső várba került a nagy refektórium, az ispotály és a nagymesteri palota.
A 14. században és a 15. század elején épült az "alsó vár". Itt helyezték el a fegyverraktárt, a magtárat, az istállókat és egy sörfőzdét. Mellettük épült a Szent Lőrinc-kápolna, amelyet a szolgák használatára szántak.
A 15. században a várat elzálogosították, majd eladták a lengyel királynak. A 17. század elején a nagymesteri palota néhány termét királyi lakosztályokká alakították. A vár egy ideig a jezsuita rend gondozásában állt, majd a poroszok fennhatósága alá került.
Érdekes, hogy már 1799-ben (!) megjelent egy album, amely a vár szépségét mutatja be, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a vár rombolását és átépítését. Ennek ellenére a porosz király rendeletére a felső várat katonai raktárrá alakították, szinte az összes középkori ablakot befalazták, az épületre lapos tető került.
A 19. században végre sor került a vár helyreállítására. A költségek fedezésére lottójátékot szerveztek, ugyanúgy, mint a kölni dóm esetében. 1931-ben a vár megnyílt a látogatók előtt.
11 óra előtt értem a várhoz, már innen nézve is nagyon impozánsnak tűnt. Beálltam a sorba jegyért, aránylag gyorsan haladtunk. Besétáltam a bástyákkal védett Új kapun át, egy nagy füves térre értem, ez az úgynevezett elővár.
Háttérben az Új kapu
Ezután a főkapun keresztül bejutottam az alsóvárba, ahol a különböző kiszolgáló helyiségek, raktárak, istállók voltak egykor. Itt áll a Szent Lőrinc templom is, ami jelenleg sajnos nem látogatható.
A vár főkapuja
Az alsóvárban
Szent Lőrinc templom
Amikor be akartam lépni a középvárba, kiderült, hogy nem elég a megváltott jegy, kötelező az audioguide használata is. Mivel már a jegyvételkor megvettem az ajándékboltban egy angol nyelvű könyvet a várról, úgy gondoltam, annak a segítségével meg tudom nézni a fontosabb részeket. Hát, nem egészen így alakult. Vissza kellett mennem a bejárathoz, felvenni az audioguide-ot, aztán vissza a középvár kapujáig. Először bosszankodtam az időveszteség (és a plusz kilométerek) miatt, de aztán kiderült, hogy magyar nyelvű guide is van, ami olyan profin vezetett végig a váron, hogy ezt kár lett volna kihagyni. Rengeteg érdekes részletre hívta fel a figyelmet, izgalmas sztorikat mesélt, bemutatta az akkori életet. Próbáltam megjegyezni minden információt, de ez szinte lehetetlen volt, hiszen majdnem 4 órán keresztül hallgattam a jobbnál jobb történeteket!
Fülhallgatóval felszerelkezve immár bebocsájtást nyertem a középvárba.
Újra az alsóvárban
Most már beléphetek a kapun!
A középvárba vezető kapurendszer
A középvár udvarán
Itt indul a túra!
Először egy kiállítást néztem meg a vár helyreállításáról, tablókon mutatták be, hogyan restaurálták a különböző helyiségeket.
Ezután az úgynevezett infirmeria-t néztem meg, egykor ez volt a vár kórháza. A kétszintes épületben töltötték életük utolsó szakaszát az idős lovagok is. A kórháznak saját fürdője, ebédlője és kápolnája is volt, amelynek gyönyörű bordás keresztboltozatát egyetlen oszlop tartja a helyiség közepén. Az egykori kórház termeiben most a lengyel uralomra utaló berendezést láthatunk, amely 315 évig tartott, vagyis kétszer olyan hosszú ideig, mint amíg a lovagok birtokolták a várat. Láttam csodaszép kályhákat, faliszőnyegeket, különböző használati tárgyakat. sőt az egyik teremben még hajómodelleket is, utalásként arra, hogy az egyik lengyel király innen irányította az akkori haditengerészetet.
A malom helyreállítása
Vallási tárgyak a 17. századból
Hajómodell lóg a mennyezetről
Flamand faliszőnyeg a 17. századból
A kápolna oszlopának díszítése
A kápolna boltozatát tartó oszlop
Cserépkályha a 18. századból
Az óra angol, a szekrény porosz
Illemhely
Delfti porcelán
Lépcső az emeletre
Az egykori kórház második emeletén, az egykori raktárban rendezték be a "3 évszázad a Lengyel Köztársaság határain belül" című kiállítást, amely a vár életének azon szakaszát mutatja be, amikor a nagymesterek egykori palotája magas lengyel hivatalok székhelye volt, és ez volt a legfontosabb hadászati bázis.
Ágyúcső a 17-18. század fordulójából
Ágyúgolyók
Ezután a konyha következett, amely közvetlenül a nagyebédlő mellett található. Az óriási kupola valószínűleg a korábban itt álló tűzhely füstjének elvezetésére szolgált. A konyha mellett megnézhettük a konyhamester szobáját, neki is saját árnyékszéke volt.
A fűtés nyílásai
Ezután bementünk a gyönyörű boltozatos nagyebédlőbe. Ez volt a rend legnagyobb és leglátványosabb belső tere. (A kutatók egy része úgy gondolja, hogy ez is a Nagymesteri palota része volt.) Itt tartották a lovagok az ünnepi étkezéseket, itt fogadták a vendégeket (állítólag 400 személy befogadására volt alkalmas). A lengyel időkben ebédlőként használták. A gyönyörű boltozat 3 karcsú oszlopon támaszkodik, ez készítésekor, a 14. század első felében, nagyon modern megoldásnak számított. A boltívek találkozásánál a zárókövek bibliai jeleneteket ábrázolnak. A földön lévő kerek nyílásokon keresztül oldották meg a terem fűtését. A termet 14 óriási, csúcsíves ablak világította meg.
Turisták a nagyebédlőben
Oszloperdő
Hátul a falnál faragott duplaszék
A fűtés nyílásai
Díszítés a boltívek találkozásánál, a mennyezeten
Feljáró az emeletre
Lépcső
Árnyékszék
A folyosón található faajtón benézve egy néhány perces rövidfilmben a lovaggá avatás szertartását nézhettük meg.
Kukucs
Falfestés
Szőlőindák
Innen léptem be a középvár legfontosabb részére, a nagymesteri palotába. A 14. század végén épült, a lovagrend hatalmának csúcsán. A termek kialakítása és felszerelése az akkori mérnöki és építészeti technika csúcsteljesítménye volt, a berendezés nem nélkülözte a luxust (persze akkori mércével mérve), főleg, ha a helyiségek fűtésére és az egészségügyi berendezésekre gondolunk. A nagymesteri palota részei a kancellária, az alacsony és magas előszoba, a Königsberg-terem, a nyári és téli ebédlő, a nagymester kápolnája és a magánlakosztályok.
Az első terem, amit megnéztem, a palota keleti részén található nagymester kápolnája volt. A középkorban valószínűleg boltívek fedték, de 1922-ben deszkamennyezetet kapott. A falakon 15. századi freskók nyomai láthatók.
A kápolna bejárata
Oltár
Ezek is fűtőnyílások
Alacsony előszoba zenészekkel
Ezután az úgynevezett "magas előszoba" következett, melynek óriási, szögletes ablakai rengeteg fény engednek be, az egyik ablakmélyedésben pedig kútnyílást találunk kőből készült kézmosóval.
Kútnyílás kézmosóval
Magas előszoba
Innen léptünk be a nyári ebédlőbe, a palota legszebb termébe. Ez a reprezentatív helyiség volt a nagymester audienciáinak színtere, itt fogadták a követeket és a magasrangú vendégeket. A termet két sorban, négyszögletes ablakok világítják meg, a mennyezetet pedig egyetlen karcsú oszlop tartja, ez az akkori építészet csúcsteljesítménye. Korábban a falak pirosak, a mennyezet pedig zöld volt, az ablakokat színes mozaik díszítette. A kandalló fölött a falban egy befalazott ágyúgolyó látható, egy korábbi ostrom tanúja.
Nyári ebédlő
Szögletes ablakok két sorban
Az étellift ajtaja
Étellift
Egyetlen oszlop
A befalazott ágyúgolyó
Ezután átmentem a másik reprezentációs helyiségbe, a téli ebédlőbe. A nevéből következően ezt a hűvösebb évszakokban használták, alacsonyabb, mint a nyári ebédlő és kevésbé monumentális. Ennek a mennyezetét is egyetlen oszlop tartja, itt is találunk egy nyílást a falban, amelyen keresztül az ételeket felhozták. Kevés maradt meg a terem eredeti díszítéséből, csupán egy kőből készült címer és egy márvány kandallókeret, mindkettő a vár lengyel időszakából származik.
Téli ebédlő
A fűtés nyílásai
A címer és a márvány kandallókeret
Az étellift nyílása
Ezután a Königsberg-terembe érkeztem, ami onnan kapta a nevét, hogy a restaurációs munkálatokat Königsberg városa finanszírozta. A terem eredetileg két kisebb helyiségből állt, csak a 19. század második felében végzett felújításkor egyesítették a két szobát. A mennyezet boltíveit egyetlen oszlop tartja, érdekes, hogy ennek az oszlopnak minden részét eredeti darabokból állították össze, amelyeket a felújításkor a vár területén találtak. A falakat olyan személyek arcképei díszítik, akik részt vettek a helyreállítási munkákban.
Königsberg-terem
A mellette lévő helyiség neve (előszoba) arra utal, hogy itt kezdődött a középkorban a vendégek útja a nagymester reprezentációs helyiségei felé. A helyiséget többször átalakították, a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, (a két tartóoszlop egyikét eltalálta egy lövedék, betörtek az ablakok is), de restaurálták, építettek egy új kandallót is, amelynek két oldalán még láthatók a régi, középkori kandalló megmaradt részei.
Kandalló
A következő terem az "alacsony előszoba" nevet viseli, ez az első a palota reprezentatív helyiségei között. A keresztboltozatot szőlőindák díszítik, ez volt a középkorban az egyik legkedveltebb növényi motívum, Krisztus egyik attribútumaként használták (ő maga nevezte magát szőlőtőkének, amelyből a tanítványai mint indák nőnek ki). A falakon nagymesterek címerei láthatók, és nagyon érdekesek a szögletes ablakok álló ablakcsoportok, amelyeket kereszt formában helyeztek el a falban.
Szögletes ablakok
Szőlőindák a mennyezeten
Hármas oszlopcsoport
Újra az udvaron
A 4 nagymester szobra
Ezután végigjártam a Nagymesteri palota egy nagyon érdekes részét, a kancelláriát. Az itt berendezett kiállítás bemutatja a hivatali munka szervezettségét, azt, hogy hogyan jöttek létre akkoriban a dokumentumok, a pecséteket, a kancelláriában dolgozó személyzetet, a lovagrend postájának működését, a biztonságos levelezés módszerét , vagyis a titkosítást. Láttunk itt fontos korabeli dokumentumokat, köztük a Porosz Szövetség több tucatnyi pecséttel ellátott alapító okiratát, amelynek aláírása 1440-ben tulajdonképpen a lovagrend államának a bukásához vezetett Poroszország területén.
Kopogtató
Kancellária
A Porosz Szövetség alapító okirata
A lovagrend postahálózata
A következő termekben azoknak a híres személyeknek a portréit láthatjuk, akiket az évszázadok alatt vendégül láttak a várban. A kor koronás fői mellett művészek, tudósok is megfordultak itt, Nagy Kázmér lengyel királytól korunk híres politikusaiig, köztük Kopernikusz, aki 1504-ben járt a várban.
Kopernikusz
Ezután újra a középvár udvarára érkeztem, innen a keleti szárnyba vezető ajtón keresztül az úgynevezett Hallebarde-terembe értem, ahol a "Balti-tenger aranyáról" vagyis a borostyánról néztem végig egy nagyon érdekes kiállítást. A hangulatosan berendezett és megvilágított boltíves termekben (amelyek egykor raktárként szolgáltak) sok mindent megtudtam a borostyán megmunkálásának folyamatáról, és persze láttam rengeteg borostyánból készült ékszert, berendezési tárgyat, műalkotást.
Borostyán-kiállítás
A kiállítás után újra az udvar, majd visszamentem a keleti szárnyba. Egykor a várnak ezen a részén szállásolták el a kolostor vendégeit. A szárnyon végigfut egy festői kerengő, gyönyörű, boltíves mennyezettel, ennek az ablakaiból figyelték egykor a vendégek a várudvar forgatagát. Itt egy időszakos kiállítást néztem meg, különböző modern ex libris-eket állítottak ki.
Ex libris kiállítás
A kerengő
Eredeti faajtó
Ezután továbbmentem a keleti szárny déli része felé. Ez a rész a 2. világháborúban teljesen elpusztult, az újjáépítés során modern kiállítótermeket alakítottak itt ki. Most ez a fegyverkiállítás otthona.
Fegyverkiállítás
A kiállítás egy különleges részét képezi a keleti fegyverek kiállítása. Itt olyan különlegességek is helyet kaptak, mint pl. indiai kardok és pallosok vagy afgán fegyverek.
A keleti szárny legdélebbi része az apró Szent Bertalan kápolna, melynek mennyezetét bordás keresztboltozat díszíti. Az alsó részén most szuvenírbolt működik, itt lehet kijutni az udvarra.
Ezután következett a fellegvár. A kapuja mellett áll a négy nagymester szobra, amelyet 1876-ban, Berlinben öntöttek bronzból, és eredetileg Nagy Frigyes emlékművének részét képezték, de ez 1945-ben megsemmisült, csak ez a 4 alak maradt meg belőle. A felvonóhíddal ellátott kapun átkelve lenéztem az úgynevezett "száraz árokba", ez olyan mély volt, hogy még arra sem volt szükség, hogy vízzel töltsék meg, így is megvédte a fellegvár falait. A felvonóhíd mozgatását vasgolyók segítették, ezeknek az ellensúlyoknak a segítségével elég volt 7 ember a híd felvonásához.
A fellegvár kapuja
Száraz árok
Felvonóhíd
Vasgolyók a felvonóhíd ellensúlyaként
A kapun átjutva (virtuális vezetőm utasítását követve) balra fordultam, így kiértem az úgynevezett északi teraszra. Itt rendezték be a lapidáriumot, ahol a vár (főleg a Szűz Mária templom) különböző részleteit, faragott köveket, frízdarabokat állítottak ki, de láthatunk itt kőből készült ágyúgolyókat is.
Átjáró az északi teraszra
Ágyúgolyók mindenütt
Lapidárium
A terasz végén jobbra nyílt a Szent Anna kápolna bejárata. A kápolna tulajdonképpen úgy jött létre, hogy a Szűz Mária templomot keleti irányban meghosszabbították, így a kórus alatt létrejött egy új helyiség. Ezt a nagymesterek temetői kápolnájaként használták és 1341 után 11 nagymester földi maradványát helyezték el a kápolna alatti kriptában. Közülük háromnak a sírját fedő kőlapot láthatjuk most a színes üvegablakokkal díszített kápolnában. A falon egy freskón az a jelenet látható, amikor a grünewald-i csatában elesett lovagok a Madonna előtt térdelnek.
A kápolna bejárata
Szent Anna kápolna a sírlapokkal
Szent György ábrázolása az üvegablakon
A Madonna előtt térdelő lovagok
Próféták szobrai az előtérben
Innen a keleti teraszon folytattam a sétát, vagyis szerzetesek temetőjében. A most itt látható sírkövek különböző korokból származnak, és nem is feltétlenül a várból, hiszen van itt egy 14. századból származó sírkő, ami eredetileg egy gdansk-i várból származik.
Temető
Ezután egy díszes kapun keresztül a déli teraszra értem, ez volt egykor a nagymesterek rózsakertje. A kolostor és a vár kertjei, ahol zöldséget, gyümölcsöt (sőt szőlőt) termesztettek, a vár keleti és északi oldalán voltak, ez a kis pihenőoázis, amit kimondottan a nagymesternek tartottak fenn, viszont itt, a vár területének legnaposabb részén látható. A rózsakert közepén álló kőből készült kút nem túl régi, csak 1899 óta áll itt.
Rózsakert
Kőkút, háttérben a Gdansk-toronyhoz vezető folyosó
Ezután átértem a nyugati teraszra, ami főleg a közlekedést és a pihenést szolgálta. A terasz közepén nyílik a bejárat a malomba. A vár egykor egy több mint 10 km hosszú vízrendszerrel rendelkezett, amin 12 malom működött, (ebből hat a város területén). A várban valószínűleg a fellegvár nyugati részén állt az egykori malom, amelynek működése biztosította, hogy a vár akár egy kétéves ostromnak is ellenálljon. A most látható berendezést környékbeli falvakból szállították ide.
Nyugati terasz
A malom bejárata
Malom
Miután felfedeztem a fellegvár körüli teraszokat, itt volt az ideje végre bejutni a vár tulajdonképpeni magjába, a fellegvárba. A vár belső udvara tulajdonképpen az erőd szíve. Az négyzet alakú udvart bordás keresztboltozattal díszített kerengő veszi körbe, így valóban egy kolostorban érezzük magunkat. Az udvar közepén egy tetővel ellátott díszkút áll, melynek tetejét egy pelikán díszíti, aki a saját vérével táplálja a fiókáit. A kutat 1894-ben állították fel itt, amikor a várnak újra gótikus karaktert adtak. A víz szintje pontosan megegyezik a Nogat mindenkori vízszintjével. (Egyébként a középkorban a vár minden részének saját kútja volt.) Az udvar szintje a Német Lovagrend idején egyébként kb. 50 cm-rel mélyebben volt, de akkor is ugyanez a kövezet borította.
A felsővár udvarán
A fellegvár tornya
A fellegvár első helyisége, amit megnéztem, a földszint délkeleti sarokterme, amely egykor raktárként funkcionált, ma pedig egy csodálatos kiállítást néztem meg benne arról, hogyan készülnek a színes üvegablakok mozaikjai. Az üvegtárlókban végigkövethettük az egész folyamatot, körben pedig megcsodálhattuk a végeredményt.
Így készülnek az üvegablakok
A sarokterem
A következő terem az egykori konyhába vezetett. Itt bemutatták, mi minden került a középkorban az asztalra és milyen eszközökkel készítették el az ételt. Megtudtuk, hogy a sertés-, marha- és szárnyashús mellett gyakran ettek vadat és halat, fogyasztottak sajtot, de tej helyett mandulatejet ittak, sok fűszert használtak, ettek egzotikus gyümölcsöket is. 12 különböző sörfajtát fogyasztottak, a bor főleg a Rajna-vidékről érkezett, de ittak görög, olasz és magyar (!) borokat is. A tűzhely fölött egy akkori "páraelszívó" vezette ki a helyiségből a füstöt. A padlón található nyílásokon kötelek segítségével húzták fel az élelmiszereket a konyha alatt található pincéből, a kész ételeket pedig egy étellift segítségével küldték fel a második emeleten található ebédlőbe. Egy kifüggesztett naptároldalon be voltak jelölve az ünnepek és jeles alkalmak, a színek határozták meg, hogy azokon a napokon mi került az asztalra.
A konyha melletti helyiség egykor a vár pékségeként szolgált.
Bejárat a konyhába
Konyha
Naptároldal
Terített asztal
Edények
Pékség
Ezután a fellegvár első emeletén folytattam a sétát. Az első terem a Kapitular, vagyis a tanácsterem. Ez volt vár egyik legfontosabb terme, itt beszélték meg a legfontosabb kérdéseket, külpolitikai döntéseket hoztak, itt választották meg a rend mindenkori nagymesterét. A terem valószínűleg akkor is üres volt, csak körben, a falak mellett voltak ülőalkalmatosságok a tanács tagjai számára. A falakon korábbi nagymesterek képei néztek le a tanácskozókra, az ablakon a mozaikok viszont újak, a 19. század végéről származnak. Érdekes, hogy a boltívek bordái a falakon dekoratív oszlopokban folytatódnak, amelyek konzolokon támaszkodnak. A legújabb kutatások kétségbe vonják, hogy a tanácsterem valóban a vár ezen a részén volt-e, inkább azt gyanítják, hogy ebédlő lehetett.
Tanácsterem
A konzolokon támaszkodó boltívek
A nagymester helye
Oszloperdő
Kerengő
Az ablakban a kutat díszítő pelikán
Kilátás az udvarra
Ezután különböző kisebb termek sora következett, a különböző fontos funkciót betöltők termei. Itt találjuk a kincstárat, amelynek acélból készült ajtaját csak több tanácstag együtt tudta kinyitni, mindenkinek megvolt a saját kulcsa. Itt voltak a tanácstagok irodái és mellettük a hálóhelyiségek is.
A kincstár ajtaja
Kincstár
A főkincstárnok szobája
A főkormányzó hálószobája
A vár egyik legrégebbi és egyben legérdekesebb részéhez értem. A gdansk-i torony, vagy másik nevén az árnyékszéktorony eredetileg védelmi funkciókat látott el, ekkor egy fából készült folyosó vezetett ide. Az idők során ezt a folyosót egy 60 méter hosszú, boltíves folyosóvá alakították, ami a valóban árnyékszékként használt toronyhoz vezetett, ami alá vízvezetéket terveztek.
Úton a toronyba
Árnyékszéktorony
Kilátás a toronyból
Sajnos, a lovagok alvótermei jelenleg nem látogathatók, így felmentem a fellegvár második emeletére, ahol megnéztem az ebédlőt, vagyis a refektóriumot. A vár építésekor ez még raktár volt, de a vár bővítésekor új szerepet kapott, ebben a hosszúkás helyiségben rendezték be az ebédlőt. A mennyezet boltíveit 7 karcsú oszlop tartja, amelyek mindegyike másfajta gránitból készült. Az ebédlő egyik falát stílszerűen az utolsó vacsora jelenetét ábrázoló freskó díszíti, amelyet 1896-ban festett fel egy hannoveri művész, 14. századi firenzei minta nyomán. A lovagok hosszú asztalok mellett költötték el itt napi kétszeri étkezésüket. Hetente háromszor ettek húst, háromszor sajtot és tojást, péntekenként pedig böjti ételeket.
Ebédlő
Az utolsó vacsora
A következő aprócska terem neve: a két kandalló terme. Eredetileg ez is gazdasági célokat szolgált, most pedig időszaki kiállítások színtere. Jelenleg a vár 19. századi restaurációjáról láttunk egy kiállítást, valamint megcsodálhattuk a vár 1930-as években készült famakettjét.
A vár makettje
Természetesen a mosókonyha sem hiányozhatott az épületből, ez azonban sajnos nem maradt meg. Ezért a 19. század végének restaurátorai úgy döntöttek, hogy az ebédlő mellett berendeznek egy lovag-fürdőszobát. Mivel közeledett Vilmos császár látogatásának napja, úgy döntöttek, kicsit változatosabbá teszik a kopár és átlagos helyiséget, ezért vásároltak egy gdansk-i antikváriumban 500 darab történelmi holland csempét és ezekkel burkolták be a mosdót és a körülötte lévő falakat. A kék mintás csempék a 17-19. századból származnak.
Mosdóhelyiség holland csempékkel
A következő állomásom egyben a fellegvár legmagasabb pontja, a torony volt, amelyet 1298-ban kezdte építeni. Meglepő, de külön belépődíjat kellett fizetni azért, hogy felmenjünk a toronyba, de megérte. Gyönyörű volt a kilátás a várudvarra, a folyóra és a városra.
Szűk folyosó
Úton a fellegvár tornyába
Így is lehet!
Csigalépcső
A vár képe madártávlatból
Kilátás a toronyból
Várudvar
A Nogat folyó
Szelfi a magasban
Indulok lefelé
Elég szűk a hely!
Csigalépcső lefelé
Újra a várudvaron
Kút pelikánnal
Bár kellemes hangú virtuális vezetőm elbúcsúzott a fellegvár udvarán, úgy éreztem, még nem láttam mindent. A térképet tanulmányozva kiderült, hogy még nem voltam a templomban! (Valószínűleg azért, mert a dormitoriumba nem lehetett bemenni, így az kihagytuk, de onnan vezetett volna az út a templomba.) Még szerencse, hogy észrevettem, kár lett volna kihagyni!
Már a fellegvár építésekor, a 13. század végén volt itt egy várkápolna, de amikor az erőd a lovagrend államának a központjává vált, a kápolnát kibővítették, a kórust meghosszabbították (ekkor jött létre alatta a Szent Anna kápolna). Ennek az átépítésnek a dátumát - 1344 - megőrizte egy felirat a kápolna falán. A templom egyik legszebb része az Aranykapu, vagyis a templom főbejárata, amely a 13. század végén készült. Virtuális segítőm részletesen elmesélte az okos és a balga lányok történetét, őket ábrázolják a kaput díszítő faragványok.
Az Aranykapu
Templombelső
Triptichon, vagyis hármasoltár
Utolsó vacsora
Miután megnéztem a templomot, tényleg véget ért a vezetés. Még lementem a pincébe, ott is megnéztem egy kiállítást, aztán sétáltam a várudvaron, a falak tövében, kimentem a Nogat partjára, átsétáltam a hídon, innen volt a legszebb a kilátás a várra. Azután az előváron keresztül visszasétáltam a bejárathoz, majd a városon keresztül visszamentem a vasútállomásra.
Lejárat a pincébe
Kiállítás a pincében
A fellegvár falai
A Nogat folyó
Gyalogoshíd
A vár látképe a hídról
Újra az alsóvárban
Szent Lőrinc templom
A jegypénztár épülete
Búcsúpillantás a vár tornyaira
A Juranda-csatorna
Vasútállomás
A peronon
A vár a vonatablakból
A Nogat folyó hídján, a parton a vár
Forrás:
