Nándorfehérvár vára
2009. október 24. és 26.
Az i.e. 3. században a kelták éltek itt, majd a város Singidunum néven római kolóniává vált. A vár építése a 2. században kezdődött. Az erődöt eleinte földsáncnak és fa palánknak építették, de nem sokkal később kővel megerősítették. I. Justinianus bizánci császár 535 körül újjáépítette az erődöt. Az erőd a 12. századig bizánci fellegvár maradt, majd a szerb állam kezébe került. 1403-ban Lazarevics István szerb despota a várost birodalma fővárosává tette, ekkor egy citadellás-tornyos várat építtetett, melyből mára csak néhány fal maradt meg. Ezután utódja, Brankovics György visszaadta a várat a magyaroknak, a török pedig kétszer is hiába ostromolta meg, a második alkalom volt a híres nándorfehérvári diadal. 1456. július 4 és 22 között a nándorfehérvári csatában Szilágyi Mihály és Hunyadi János fontos győzelmet arattak II. Mehmed oszmán szultán ostromló hadserege fölött, több évtizedre visszavetve a török hatalom balkáni terjeszkedését.
Október 24-én először a Kalemegdan parkba értünk, amely egy két részből álló szabadidős övezet (Kis- és Nagy Kalemegdan), az 1880-as években hozták létre és magában foglalja az egykori erőd romjait, számos múzeumot és az állatkertet is. A parkból gyönyörű a kilátás a Szávára, amely itt ömlik a Dunába. Először egy szép sétány végén a Hála Franciaországnak című emlékművet néztük meg, amelyet 1930-ban állítottak fel és arra a segítségre utal, amelyet Franciaország az első világháborúban nyújtott Szerbiának. A közelében áll a Halász-szökőkút, amelyet egy 1906-ban felállított szobor díszít. A bronzszobor egy halász küzdelmét ábrázolja egy kígyóval.
Stílusos ajándékárus
Kalemegdan park, háttérben az emlékmű és a vár
Timi a Halász-szökőkútnál
Ezután balra fordultunk és kimentünk a park szélére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a Száva és a Duna túlpartjára és a két folyó torkolatára.
Kilátás a parkból
Kalemegdan-park
Timi a várfalon
Timi mögött a torkolat
Háttérben az erőd
Nándorfehérvár
Az erőd falai a Szávával
A csapat az erőd falánál
Ezután bementünk a 17. század végén épült Király-kapun és megnéztük az erődöt. Először a maketten megfigyeltük, hol vannak és hogyan is néznek ki a megmaradt épületek, aztán megnéztük a Győztes című szobrot, amit 1928-ban állítottak fel a balkáni háborúkban és az 1. világháborúban aratott győzelmek emlékére.
Király-kapu
A kapu alatt
Timi a vár makettjével
Győztes
A Száva és a Duna találkozása
Hédivel, Klárival és Klári barátaival
Ezután sétáltunk a falak és a megmaradt épületek között. Mivel Timi már tanulta Dugovics Titusz történetét, szerette volna tudni, melyik volt az a bizonyos bástya. Kicsit csalódott volt, amikor kiderült, hogy ez csak egy monda, de úgy éreztem, igenis szükség van a legendákra, ezért együtt kijelöltük az egyik bástyát: ha megtörtént volna, akkor biztosan itt történt volna a hőstett.
A várfalon
Uszály a folyón
Timi a romok között
Az erőd közepén kétnyelvű emléktábla hirdette a nándorfehérvári diadalt, örültünk a magyar nyelvű szövegnek, de nem értettük, miért szerepel a magyar nyelvű változatban is Belgrád neve Nándorfehérvár helyett.
Emléktábla
Timivel a falakon
Diákok Dugovics Titusz bástyája (?) előtt
A csapatunk
Az erőd falai
Timi és Hédi a várfalon
Timi a várfalon
Hédi fényképez
Timi a dinnyepadon
Az erőd területét végül az Óratorony alatti kapun hagytuk el. A 27 méter magas tornyot a törökök építették a 18. század elején, az óraszerkezet még ma is működik, a torony pedig a város egyik szimbóluma. A várárokban haditechnikai kiállítást néztünk meg, főleg tankokat, légvédelmi rakétákat láttunk.
A kapu alatt
Haditechnikai kiállítás
Óratorony
A csapat az Óratorony előtt
Az erőd épülete a zászlóval
Pihenő a parkban
2 nappal később újra megnéztük a várat, ezúttal a folyó felől közelítettük meg.
Kalemegdan a partról nézve
Őrtorony
A Győztes
A Száva és a Duna találkozása
Győztes
Óratorony
Timi és egy ágyú
Hadtörténeti kiállítás
Óratorony
Források:
Belgrád – Wikipédia
Nándorfehérvár vára - a belgrádi erőd » Közel és távol utazás
