Várak és kastélyok külföldön

Szendrő vára

Smederevo

(Szerbia)

2009. október 25.

A szendrői vár egy középkori erődítmény a szerbiai Szendrő városában, amely a középkorban a szerb állam ideiglenes fővárosa volt. A háromszög alaprajzú vár 1427 és 1439 között épült Brankovics György szerb despota parancsára. Az erődöt elfoglalta az Oszmán Birodalom, ők tovább erősítették a védműveket.

Az erőd számos oszmán és szerb ostromnak ellenállt, viszonylag sértetlenül túlélve azokat. A második világháború alatt a szomszédos vasúti pályaudvar bombázásai és a robbanószerekkel teli udvar felrobbanása erősen megrongálták. A várat 1979-ben a rendkívüli jelentőségű kulturális nemzeti műemlékké nyilvánították. 2009-től átfogó helyreállítási és állagmegóvási munkálatokat végeznek rajta, 2010-ben pedig felvették a javasolt világörökségi helyszínek listájára.[2][3]

Magyar vonatkozása, hogy falai között raboskodott Hunyadi János és Hunyadi László, valamint 1494-es ostromakor hunyt el Kinizsi Pál.

Fekvése

[szerkesztés]

A Belgrádtól 45 kilométerre délkeletre fekvő szendrői vár 11,3 hektáros alapterülettel rendelkezik a mai város központjában.[4] Stratégiai szempontból jól védhető helyen, a Duna jobb partján helyezkedik el, a Duna és a Jezava folyók összefolyása által kialakított háromszög alakú síkságon, csupán 72 méterrel a tengerszint felett.[5] Ez a pozíció lehetővé tette a szerb főváros számára, hogy az 1444-es béke során visszaszerzett erőd a keresztény Magyar Királyság közelében maradjon, miközben kielégítette a muszlim Oszmán Birodalom uralkodójának, II. Murád szultánnak azon igényét is, hogy megakadályozza a magyarok ellenőrizetlen átjutását a Nagy-Morava völgyébe.

A Balkánt és Közép-Európát összekötő erőd helyzete évszázadok óta fontos vallási és kereskedelmi központtá tette azt, amelyet ma a 10. páneurópai folyosó mentén való elhelyezkedés segít.[6] A Duna számos más történelmi erődítményhez is összeköttetést biztosít, így Belgrádhoz, Újvidékhez és Péterváradhoz, valamint Galambóc várához.

Forrás: Szendrői vár (Szerbia) – Wikipédia

Nándorfehérvár vára

2009. október 24.

Az i.e. 3. században a kelták éltek itt, majd a város Singidunum néven római kolóniává vált. A vár építése a 2. században kezdődött. Az erődöt eleinte földsáncnak és fa palánknak építették, de nem sokkal később kővel megerősítették. I. Justinianus bizánci császár 535 körül újjáépítette az erődöt. Az erőd a 12. századig bizánci fellegvár maradt, majd a szerb állam kezébe került. 1403-ban Lazarevics István szerb despota a várost birodalma fővárosává tette, ekkor egy citadellás-tornyos várat építtetett, melyből mára csak néhány fal maradt meg. Ezután utódja, Brankovics György visszaadta a várat a magyaroknak, a török pedig kétszer is hiába ostromolta meg, a második alkalom volt a híres nándorfehérvári diadal. 1456. július 4 és 22 között a nándorfehérvári csatában Szilágyi Mihály és Hunyadi János fontos győzelmet arattak II. Mehmed oszmán szultán ostromló hadserege fölött, több évtizedre visszavetve a török hatalom balkáni terjeszkedését.

Először a Kalemegdan parkba értünk, amely egy két részből álló szabadidős övezet (Kis- és Nagy Kalemegdan), az 1880-as években hozták létre és magában foglalja az egykori erőd romjait, számos múzeumot és az állatkertet is. A parkból gyönyörű a kilátás a Szávára, amely itt ömlik a Dunába. Először egy szép sétány végén a Hála Franciaországnak című emlékművet néztük meg, amelyet 1930-ban állítottak fel és arra a segítségre utal, amelyet Franciaország az első világháborúban nyújtott Szerbiának. A közelében áll a Halász-szökőkút, amelyet egy 1906-ban felállított szobor díszít. A bronzszobor egy halász küzdelmét ábrázolja egy kígyóval.

Stílusos ajándékárus

Kalemegdan park, háttérben az emlékmű és a vár

Timi a Halász-szökőkútnál

Ezután balra fordultunk és kimentünk a park szélére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a Száva és a Duna túlpartjára és a két folyó torkolatára.

Kilátás a parkból

Kalemegdan-park

Timi a várfalon

Timi mögött a torkolat

Háttérben az erőd

Nándorfehérvár

Az erőd falai a Szávával

A csapat az erőd falánál

Ezután bementünk a 17. század végén épült Király-kapun és megnéztük az erődöt. Először a maketten megfigyeltük, hol vannak és hogyan is néznek ki a megmaradt épületek, aztán megnéztük a Győztes című szobrot, amit 1928-ban állítottak fel a balkáni háborúkban és az 1. világháborúban aratott győzelmek emlékére.

Király-kapu

A kapu alatt

Timi a vár makettjével

Győztes

A Száva és a Duna találkozása

Hédivel, Klárival és Klári barátaival

Ezután sétáltunk a falak és a megmaradt épületek között. Mivel Timi már tanulta Dugovics Titusz történetét, szerette volna tudni, melyik volt az a bizonyos bástya. Kicsit csalódott volt, amikor kiderült, hogy ez csak egy monda, de úgy éreztem, igenis szükség van a legendákra, ezért együtt kijelöltük az egyik bástyát: ha megtörtént volna, akkor biztosan itt történt volna a hőstett.

A várfalon

Uszály a folyón

Timi a romok között

Az erőd közepén kétnyelvű emléktábla hirdette a nándorfehérvári diadalt, örültünk a magyar nyelvű szövegnek, de nem értettük, miért szerepel a magyar nyelvű változatban is Belgrád neve Nándorfehérvár helyett.

Emléktábla

Timivel a falakon

Diákok Dugovics Titusz bástyája (?) előtt

A csapatunk

Az erőd falai

Timi és Hédi a várfalon

Timi a várfalon

Hédi fényképez

Timi a dinnyepadon

Az erőd területét végül az Óratorony alatti kapun hagytuk el. A 27 méter magas tornyot a törökök építették a 18. század elején, az óraszerkezet még ma is működik, a torony pedig a város egyik szimbóluma. A várárokban haditechnikai kiállítást néztünk meg, főleg tankokat, légvédelmi rakétákat láttunk.