Várak és kastélyok külföldön: Verona

Castelvecchio

Verona

2024. július 17.

2024 júliusában jártam Veronában, akkor látogattam meg a Castelvecchio-t.

A Scaligeri-család által 1356-ban emelt várat eredetileg természetesen nem így hívták, csak akkor kapta az Öregvár nevet, amikor felépültek a Viscontiak által emelt erődök az Adige túlpartján. Eredeti neve Castello di San Martino in Aquaro volt, egy azonos nevű templom alapján, amelynek néhány faltöredéke még látható a vár belső udvarán.

Cangrande della Scala emeltette a várat, szándékosan választotta ezt a folyóparti helyet, nemcsak a külső, hanem a belső ellenségektől is tartva, legyen ez a város lakossága vagy akár a saját rokonai. Menekülési útvonalként 1355-ben megépült a Scaliger-híd a folyó felett, amely eredetileg csak a várból volt elérhető, 1375-ben pedig elkészült a vártorony. Néhány évvel később azonban véget ért a Scaliger-család uralma, 1387-ben át kellett adniuk a várat és a várost is a Visconti-aknak. A következő évszázadokban az épület sokat változott. A rómaiak erődként és raktárként használták, a francia és osztrák hódítók kaszárnyaként. 1923-ban az államé lett, a következő években múzeummá építették át, a historizmus szellemében a reneszánsz formák visszaállítására törekedtek, a felújítás közben felhasználták a város háborúban lerombolt palotáinak anyagát.

A 2. világháborúban a szövetségesek bevonulása előtt egy nappal a Wehrmacht a hidat (a Ponte Pietra-val együtt) felrobbantotta, de az 50-es években újjáépítették őket.