Várak és kastélyok külföldön: augusztus 2026

Akershus

Oslo

2026. július 24.

2026 nyarán jártam Norvégiában, akkor látogattam meg az erődöt.

Az Akershus erőd közvetlenül az Oslo-fjord partján áll, valószínűleg valamikor 1287 és 1300 között épülhetett. V. Hakon király 1312-ben megegyezett a svédekkel és Bergenből Oslo-ba helyezte át a székhelyét, az Akershus ekkor királyi rezidenciává vált. Az erőd három részből áll, a kastélyból, a belső és a külső erődből. Az évszázadok során többször átépítették és bővítették. Története során kilencszer ostromolták, mindannyiszor sikertelenül, de a második világháború idején német megszállás alá került. Később börtönként használták, a kastély termeit pedig a norvég kormány használja reprezentációs célokra. A királyi mauzóleumban vannak eltemetve a modern kori norvég királyok. A külső erőd területét a norvég hadsereg használja, de szabadidős és zöldterületként is szolgál. Az erőd épületeiben több múzeum is működik, pl. a Norvég Ellenállás Múzeuma. Érdekes, hogy amikor 1978-ban az izraeli miniszterelnöknek ítélték a Nobel-békedíjat, olyan heves tiltakozások törtek ki a városban, hogy az átadást az erődben kellett megtartani.

Balra az erőd fala

Feljárat az erődbe

Roosevelt szobra

Az erőd falai

Bejárat

A belső erőd fala

Hoymagasinet

Karámok

A külső erőd fala

Forrás: Festung Akershus – Wikipedia

Bergenhus

Bergen

2026. július 27.

2026 nyarán jártam Norvégiában, akkor látogattam meg az erődöt.

A bergeni Bergenhus erőd Norvégia egyik legrégebbi és legjobban megőrzött erődje. Az erőd legidősebb részei a 12. századból származnak, a legújabb részek pedig a második világháború idejéből. Az erőd stratégiailag előnyös helyen, a Vågen-öböl bejáratánál áll, területét a középkorban Holmennek hívták. Øystein Magnusson király a 12. században itt épített ki egy új királyi udvart, majd később, amikor Bergen Norvégia fővárosa lett, egy kőből épült erődítményt emeltek itt. Két épület ebből az időből ma is eredeti helyén áll: a Håkonshalle és Magnus Lagabøte kastélya a Rosenkrantztorony részeként. Ekkor épült továbbá egy kőtemplom, több kőcsarnok, két kapukastély és egy várfal. 1530 körül Eske Bille várkapitány erősen megerősíttette az erődöt, és ehhez egész városrészt bontatott le a kastély közelében, többek között az érseki székesegyházat, a Krisztus-templomot, az Apostol-templomot, a kanonokok kolostorát és a püspöki palotát. Amikor a dán–norvég perszonálunióval a királyi hatalom Dániába került, Bergen elveszítette a rezidenciaváros státuszát. De a régi királyi udvar továbbra is a Vestland és Észak-Norvégia politikai és közigazgatási központja maradt. A 17. század folyamán az erődítményt kibővítették és megerősítették, majd a 19. században az északi Sverresborg erőd helyén parkot alakítottak ki. A második világháború alatt, amikor Németország megszállta Norvégiát, az erőd a német hadsereg helyi főhadiszállásaként szolgált. Szovjet hadifoglyok egy betonbunkert építettek itt. 1944. április 20-án baleset történt, amikor a dinamitokkal megrakott holland hajó, a Voorbode felrobbant, és az erőd egyes részei súlyosan megsérültek. 1945-ös felszabadítás után a Bergenhus lett a Vestlandet kerületi parancsnokság központja. 2002 óta a tengerészeti iskolák irányítják az erődöt, számos katonai létesítmény található itt, mint például a norvég erők számviteli adminisztrációja, a honvédelmi múzeum és a Vestlandi honvédkerület. Emellett a Vestlandi zenekar és a Bergen-i hadkötelezett intézet is az erődben székel. Körülbelül 150 katonai alkalmazott dolgozik itt. Az erőd két legfontosabb épülete a Haakon-csarnok és a Rosenkrantz-torony.

Hákonshallen:

Haakon-csarnok (norvégul: Håkonshallen) egy középkori kőcsarnok, ami az erődítményen belül található. A csarnokot a 13. század közepén építették, Håkon Håkonsson király (1217–1263) uralkodása alatt. A középkorban ez volt Bergen királyi palotájának legnagyobb épülete. Norvégiában ez a legnagyobb világi középkori épület, és valószínűleg ez szolgált inspirációként a hasonló nagy csarnokokhoz, amiket Oslo és Avaldsnes királyi birtokain építettek. A csarnok gótikus stílusban épült. A nagy csarnokon kívül még két szint volt, egy pince és egy középső emelet. A csarnok hasonlósága az azonos időszakban épülő angol épületekkel, valamint az a tény, hogy monumentális kőépítés ritkán fordult elő Norvégiában akkoriban, arra enged következtetni, hogy a csarnokot angol építészek tervezték, valószínűleg III. Henrik angol király udvari építésze.

Rosenkrantztårnet:

A Rosenkrantz-torony (norvégul: Rosenkrantztårnet) Erik Rosenkrantz kormányzóról (1519–1575) kapta a nevét, aki 1560 és 1568 között a Bergenhus-erőd kormányzója volt. Az épület legidősebb része egy középkori torony, amelyet Magnus király uralkodása idején, az 1270-es években építettek a bergen-i királyi kastély részeként. A várkastélyt kb. 1520 körül kissé átalakították, majd az 1560-as években skót kőművesek és építészek széleskörűen módosították és bővítették Erik Rosenkrantz megbízásából, hogy elérje a mai formáját. Rosenkrantz épületében a földszinten voltak a börtönök, feljebb a kormányzó lakrészei, a tetőn pedig ágyúállások voltak. Az 1740-es években a tornyot lőporraktárrá alakították, és ezt a szerepét az 1930-as évekig betöltötte. Ma a torony elsősorban turisztikai látványosságként szolgál.