Sintra Palacio Nacional

Palacio Nacional 

Sintra

2025. július 26.

2025 nyarán jártam Portugáliában, akkor néztem meg Sintra-ban a Királyi Palotát.

Ez a várkastély Portugália legjobban megőrzött középkori királyi rezidenciája, amelyet folyamatosan laktak legalább a 15. század elejétől a 19. század végéig. 

A palota helyén már a 9. században egy mór uralkodó rezidenciája volt, az első említése egy arab geográfustól származik. A 12. században Alfonso Henriques  király meghódította Sintra-t és a kastélyban alakította ki rezidenciáját. Ezekből a korai évekből semmi sem maradt meg, a palota legkorábbi fennmaradt része a 14. századi Királyi kápolna. A jelenlegi palota mór, mudéjar, reneszánsz, gótikus, és mánuel-stílusa főként a 15. és 16. századi építkezéskor alakult ki. 

A palota nagy része I. János idejéből származik. A legtöbb épület a központi udvar körül helyezkedik el. Ekkor épült a Hattyúszoba és a Szajkószoba is. A másik nagy építkezési időszak 1497 és 1530 közé esik, amikor I. Mánuel (a később róla elnevezett stílusban) kibővítette a palotát, a régi helyiségeket is újradekorálta, azulejo csempékkel borította.

A következő évszázadokban a különböző királyok új díszítéseket, bútorokat, festményeket hoztak az épületekbe. 1755-ben a földrengés hatására a palota megsérült, de a "régi módon" helyreállították, kivéve a török szobát fedő tornyot, ami összeomlott.

A 19. században Sintra újra a királyok kedvelt helyévé vált, majd 1910-ben, a Köztársaság kikiáltásakor nemzeti műemlék lett. Az 1940-es években restaurálták, azóta fontos turisztikai látványosság.

A Királyi Palota 1995 óta az UNESCO világörökség része.

A palota bejárata

Díszkút a palota előtt

Kilátás a palota árkádja alól

A bejárati lépcső

Az óváros a palota árkádja alól

16. századi csigalépcső

Először a Mánuel-termet néztük meg, amit a 15. század végén Mánuel király nagytermének építettek, majd a 19. században Lajos király lakosztályaként használtak.

Mánuel-terem

Ezután a teraszra vezetett a séta, amelyről gyönyörű volt a kilátás a városra, a környező hegyekre és a palotával éppen szemben álló hegy tetején a mór erődre. A teraszt már a 15. század óta használták pihenésre, a 19. században színes üvegablakokkal fedték be.

A terasz

Kilátás

A következő terem 1857-58-ban V. Pedro és felesége, Estefánia királyné hálószobája volt. (Most éppen restaurálták.)

Hálószoba

A következő 8 terem Maria Pia királynő lakosztályához tartozott. Sajnos az öltözőt, a fürdőszobát, a gardróbot és a szalont éppen felújították, így nem sokat láttunk belőle.

Öltözőszoba

A szalon mennyezete

Gardrób

Ruhásszekrény

Kilátás az ablakból

Díszkút a folyosón

Az emeleti folyosó

Ezután a Palotaőrök terme következett, amely a 16. század előtt a Nagyterem előszobájaként szolgált. Jelenleg a palota makettjét láthatjuk itt.

A palota makettje

Ezután a Nagyterem, vagyis a Hattyúterem következett, amely a mennyezetére festett hattyúkról kapta a nevét. A hattyúk száma (30) megegyezik Fülöp király menyasszonyának, Isabel infánsnőnek a korával. A 19. századig ebben a teremben fogadásokat, bálokat, koncerteket, sőt temetési szertartásokat is tartottak.

Nagyterem vagy Hattyúterem

Hattyúk a mennyezeten

Kilátás a városra és az erődre a terem ablakából

Ezután rövid időre elhagytuk az épületet és kimentünk a Fogadóudvarba. Ebben a kis elegáns belső udvarban, amelyben 15. századi reneszánsz oszlopok és hispán-mór csempékkel díszített trónok és padok állnak, fogadásokat és találkozókat tartottak egészen a 16. századig, amikor befedték az udvart és az így is maradt egészen 1910-ig.

Fogadóudvar

Ezután a központi udvarba értünk, ahonnan el lehetett érni a János-szárny minden helyiségét, anélkül, hogy végig kellett volna menni minden helyiségen. Az udvar közepén egy 16. századi szökőkút áll, amelyet két összecsavarodott oszlop alkot.

Központi udvar

A következő terem a Szarkák terme, amelyet korábban királyi fogadásokra használtak, majd a 19. századtól kezdve bálokat tartottak itt. A mennyezeten 136 szarka látható, amelyek egy fehér rózsát tartanak (utalás az angol Lancaster házra, ahonnan Philippa királynő származott), a "por bem" (a tisztességért) pedig férje, I. János mottója volt. A legenda szerint Jánost rajtakapták, hogy egy udvarhölggyel csókolózik, mire ő annyi szarkával díszíttette a mennyezetet, ahány udvarhölgy volt az udvarban. Ez a mennyezeti festés a legrégebbi az egész palotában.

Szarkák terme

Szarkák a mennyezeten

A következő szoba János és Philippa hálószobája volt, egykor arany borította (innen az Aranyszoba elnevezés), de ez a dekoráció elveszett. A 19. században ebédlőként használták.

Az Aranyszoba

A következő teremben a királyi pár ruháit, ékszereit és ezüstneműit tartották. A gardróbszobát "Hableány-teremnek" is nevezték, a mennyezet festése miatt.

Gardrób

Hableányok a mennyezeten

A következő terem a 15. században még 3 kisebb szobára volt osztva, de a 18. században lebontották a falakat és egy nagyobb termet alakítottak ki, ahol szintén a királyi pár értékesebb tárgyait tartották.

Faliszőnyeg

A következő terem a Korona-terem, ami a mennyezetre festett óriási koronáról kapta a nevét.

Korona a mennyezeten

Folyosó

A következő termet III. János építtette a 16. században, valószínűleg galériaként. A nevét a mennyezetre festett portugál, török és holland gályákról kapta.

Gályák terme

Gályák a mennyezeten

Terasz

Újra a Gályák termében

Folyosó

Ezután a Hercegi udvart néztem meg, ami a 19. században közvetlen összeköttetésben állt a királyi herceg (a későbbi V. Pedro király) lakosztályával. A kert külső falai a 15. század óta változatlanok. A 16. században mánuel-stílusú ablakokkal törték át a falat. A kertet geometrikus elrendezésű virágágyások és fák díszítik.

A Hercegi udvar

Ezután visszamentem az épületbe, megnéztem azokat a termeket, amelyeket a 16. században építettek III. János király részére. Most királyi portrékat láthatunk itt.

Ezután a palota legpompásabban díszített szobájába, a Címerterembe értem. A négyzet alakú termet, melynek minden oldala 12 méter hosszú, a 16. században építették Manuel király megrendelésére. A fagerendás, nyolcszög alakú kupolában, amely 1518-ban készült el, 72 portugál nemesi család címere látható, középen a királyi címerrel. Érdekes, hogy a Távora család címerét eltávolították, miután összeesküvést szőttek I. Joseph király ellen. A terem falát 18. századi csempék díszítik, amelyek különböző történelmi eseményeket jelenítenek meg.

Címerterem

Folyosó

Benéztünk VI. Alfonso király szobájába is (jelenleg üresen áll), amely korábban a királynő lakosztályának része volt, valószínűleg itt fogadta a fontosabb vendégeket, később pedig itt raboskodott VI. Alfonso, aki 1667-ben betegsége miatt lemondott a trónról, majd 1683-ban bekövetkezett haláláig fogságban tartották. A terem kerámiapadlója 1440-ből származik, ezzel ez a legrégebbi a palotában.

VI. Alfonso szobája

A palota legrégebbi padlója

Ezután egy érdekes terem, a Királynők szobája, következett. Ez a palota legrégebbi terme, de az eredeti funkciója nem ismert. A 15. századtól a királynő lakosztályának része volt. Ma multimédiás kiállítás található benne, a királynők a festményeken nemcsak követnek bennünket a szemükkel (ami elég félelmetes!), hanem beszélnek is hozzánk.

A Királynők terme

Csúcsíves ajtó

A királyi hálószobába értünk, a 17. századi baldachinos ágyat Mozambikból származó fából készítették és ezüsttel díszítették. A díszes ágy körül zajlottak a királyság legfontosabb eseményei: születés, esküvő és halál. 

Királyi háló

Ezután kimentem a Királynő udvarára. 

Lefelé a lépcsőn

A királynő udvara

Visszamentem az épületbe és megnéztem a palota legkorábbi fennmaradt részét, a Királyi Kápolnát, amelyet valószínűleg I. Dinis uralkodása alatt építettek a 14. század elején. A csempeburkolat szőnyeg hatását kelti, a falak négyzetes festése csempehatású, a fa mennyezetet geometrikus mintázatú mór rácsozat díszíti. A falfestés galambjai a Szentlélek szimbólumai.

A Királyi Kápolna

Galambok a falon

Ezután a Bíróság két terme következett. A királyi bíróság az udvarban és a palota 25 kilométeres körzetében történt bűncselekmények, konfliktusok ügyében ítélkezett. Az első terem az úgynevezett Arab terem, amely váróteremként funkcionált, a közepén egy mór stílusú szökőkúttal. A következő pedig a Tanácsterem, ahol a bíróság ülésezett. A két termet közvetlenül a Központi udvarból és a király lakosztályaiból is el lehetett érni.

Lefelé a lépcsőn

Arab terem

Szökőkút a terem közepén

Tanácsterem

Kép a Tanácsteremről

Eredeti szövet

Kilátás az udvarra

Ezután lementem a földszintre, ahol megnéztem a palota konyháját, amely I. János idején épült és több száz emberre főztek itt. Mivel Sintra környékén sok vadászatot tartottak, itt dolgozták fel a vadakat is. A konyhában már a 15. század eleje óta volt folyóvíz, 1545-ben 14 szakács dolgozott itt, a cukrászok, pékek és sajtkészítők mellett, a 16. században pedig már 29 szakács főzött itt. A konyha két óriási, 33 méter magas kéménye Sintra szimbólumává vált.

A palota konyhája

Az egyik ikonikus kémény belülről

Ezután lementem a Központi udvarba, (amit eddig csak fentről láttam), megnéztem a 15. században készült grotto-t, vagyis mesterséges barlangot, amelynek a ma is látható díszítése a 18. században készült el. Sétáltam egyet a palota teraszos kertjében, ahol árnyas lugasok, virágágyások, a fal tövében elhelyezett padok vártak (az egyiken elfogyasztottam a magammal hozott szendvicsemet), szép volt a kilátás a fal túloldalán álló házakra és a környék hegyeire.

Kút az udvaron

Központi udvar

A csavart oszlopos kút

Grotto

Kilátás a barlangból

Miután néhány japán turistával kölcsönösen lefényképeztük egymást, még egyszer végigsétáltam a palota előtti téren és csináltam néhány képet (és egy videót) a déli homlokzatról.

Forrás: Palácio Nacional de Sintra – Wikipedia